12.02.22

Miért olyan rossz a legtöbb filmes pókerjelenet?

A póker rendszeresen megjelenik a képernyőkön. Barry Carter mai cikkében azt a kérdést teszi fel, hogy miért nem született igazán jó alkotás a Pókerarcok óta?

Ebben a hónapban két új pókerfilmet jelentettek be: All In: The Poker Movie és The King's Men. Emellett az HBO sorozata, a Luck pilot epizódja is tartogat számunkra néhány pókeres jelenetet.

A Pókerarcokat kivéve nagyon ritkán készül a pókerjátékosok számára is élvezetes pókerábrázolás. Miért van az, hogy a Pókerarcok és a póker népszerűvé válása óta nem láthattunk igazán jó pókeres filmet vagy sorozatot?

Vígjáték

A legtöbb régóta futó vígjátéksorozatban találunk pókeres epizódot. Ezekben általában az egyik karakter nagyon jó lapjárás után elveszíti mindenét, vagy a játék rögtönzött vetkőzős pókerbe fordul át. Ha a karakterek mégsem kerülnek extrém szituációkba, akkor a póker csupán arra szolgál, hogy bemutassa és kiemelje a főbb karakterek vicces vonásait.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár szinte az összes műfajban megjelent már a póker, a vígjáték talált a legjobb fogadtatásra a rajongók körében. Nem azért, mert a többi műfajnál reálisabban ábrázolná a pókert, hanem egyszerűen csak azért, mert megnevettet bennünket. A kedvenc példám ez a meglehetősen trágár jelenet a HBO Félig üres (Curb Your Enthusiasm) című sorozatából:

Film

A filmekben hajlamosak a pókert határozottan sötétebb és szexisebb képben feltüntetni. Általában cowboyok vagy gengszterek játsszák, esetleg egy highroller kaszinó a színtér, és a legtöbbször valamiféle veszély lengi körbe a játszmákat. Ez fakadhat abból, hogy a pénznél többről szól a játék, vagy valaki csalásba keveredik.

Szép példája ennek ez a cool, stílusos és teljesen irreális jelenet a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmből:

 

Pókerfilm

Egy elég ritka műfaj következik, a póker témájú mozifilm. Erre kiváló példa a Pókerarcok (Rounders), a Szerencse dolga (Lucky You), és a The Grand vígjáték. A pókerrajongóknak ezeket a filmeket kellene a legjobban kedvelnie, azonban általában csalódást okoznak. Szerencsére ez alól a Pókerarcok kivétel.

A vígjátéksorozatok és akciófilmek saját műfaji sajátosságukból adódóan általában túlzásokba esnek. Mindig minden sokkal veszélyesebb vagy jóval vidámabb, mint amilyen valójában. Elsődleges céljuk nem a tájékoztatás, hanem a szórakoztatás, így a pókeres jelenetek megnevettetnek minket, de ennél többet nem is várunk tőlük.

A póker témájú filmeknek sokkal nehezebb a dolga, hiszen az általános filmrajongó közönség és a hardcore pókerrajongók igényeit is ki kell elégítenie. Ezzel az a probléma, hogy a pókerrajongót az szórakoztatja igazán, ha elmélyedhet a póker világának apró részleteiben, azonban pontosan ez az, ami megakasztja az átlagos filmrajongó érdeklődését.

A The Grand egy olyan vígjáték, aminek (egy vígjátékhoz képest) sikerül valamennyire pontos képet mutatnia a póker világáról a pókerboom után, azonban a nézők körében, és meglepetésre pókeres berkekben sem lett népszerű.



A nézők nem szeretnek összezavarodni, azt szeretik, ha minden könnyen érthető és világos. Egy rejtett poén durrrr-ral kapcsolatban, vagy a pozíciós játék kiváló bemutatása biztosan nem fogja velük megszerettetni a filmet. Azonban, ha valaki elveszíti minden pénzét (vagy akár ruháját) egy blöff miatt, amikor ász pókerrel győznek le egy király pókert, esetleg pár lap megbújik a szereplő ingujjában - ezeket a helyzeteket mindenki érti.

A pókerközösség nem arra törekszik, hogy igazolja vagy cáfolja a pókeres filmeket. Tudjuk, hogy többnyire a nagyközönség szórakoztatása az elsődleges, és szerencsések lehetünk, ha a póker egyáltalán megkapja az őt megillető megbecsülést.

Dokumentumfilmek a pókerről

A pókerről szóló dokumentumfilmek az átlagos filmnézők és a pókerrajongók érdeklődését is fel akarják kelteni. Idén két ilyen alkotás is bemutatásra kerül, az All in és a Boom. Mindkettő éppen fekete péntek előtt készült el, ami szörnyű időzítés egy pókerrel foglalkozó dokumentumfilmnek.

Emiatt a Boom esetében a készítők visszatértek a kezdeti vázlatokhoz, hogy a fekete péntek utóhatásait is belevéve átdolgozzák a sztorit. Az All int viszont utólag arra próbálják még kiélezni, hogy milyen volt a póker helyzete a fekete péntek előtt, például láthatunk majd interjút Howard Ledererrel és Chris Fergusonnal is.

Nem tudom, hogyan lehetne népszerű ez a film, hiszen valamit azért szem előtt kellene tartaniuk: a komoly pókerjátékosok a pontos és naprakész információt szeretik. Hogyan adhatnak ki olyan dokumentumfilmet, ami kihagyja az évtized legfontosabb pókertörténését, ráadásul közben a játék két legnépszerűtlenebb figuráját még mindig tisztelt játékosként mutatja be? Ez olyan dolog, ami biztosan általános elutasítást fog kiváltani a pókerközönségben.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Boom egész jó lesz.

Valósághűség vs. szórakozás

A legtöbb pókerjátékos számára a pontatlanság a legnagyobb gond a pókert bemutató médiumokkal kapcsolatban. Ez fakadhat teljesen irreális játékból, ennek nagyszerű példája a Casino Royale utolsó keze. A filmekben gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a szabályokat, szabálytalan nyitások zajlanak, nem veszik figyelembe az asztal limitjét, vagy egyszerűen csak nem értik, hogy bizonyos kezeknél adott lépést indokolhat a potméret/zsetonmennyiség.

Ez az a pont, ahol a pókerrajongók érvelése süket fülekre talál, ráadásul ilyenkor elég kockának is tűnünk.

Amikor pókerjelenetet látunk tévéfilmekben, vígjátéksorozatokban vagy mozifilmekben, nagyjából ugyanazt érezzük, amit egy rendőr érezhet a Halálos fegyver részeit nézve. Mert bizony ők is nevetnek munkájuk szörnyen pontatlan ábrázolásán.

Ha megnézünk egy rendőrös filmet, robbanó autókat akarunk látni, szabályszegő, vakmerő nyomozókat, és látványosan haldokló rosszfiúkat. Az utolsó dolog, amit ilyenkor látni szeretnénk, hogy a rendőrtisztek papírmunkát végeznek az irodában, és pontosan követik a szabályokat.

A póker esetében sincs ez másképp. Senki sem akar pókertermeket nézni teli fiatal játékossal, akik a Hold’em Managerről vagy épp zsetonmennyiségeikről cseverésznek az asztaloknál. Őrült leosztásokat akarnak látni, nagy pénzeket, mindenüket elvesztő embereket, csaló gengsztereket, és cowboyokat, akik fegyvert rántva szerzik vissza a pénzüket.

Ezek az alkotások többnyire csalódást fognak okozni legtöbbünknek, egyszerűen azért, mert a póker túl közel áll hozzánk. Egyet hátrafelé kell lépnünk, hogy élvezhessük a vicceket, a drámai cselekmények csavarjait, hogy jól szórakozhassunk a remekül megkomponált jeleneteken, vagy a verekedést kiváltó okokon. Amíg a pókerjátékosokat nem drogfüggőkhöz és feleségverőkhöz hasonlítják, addig legfeljebb elhúzhatjuk a szánk szélét, de el kell fogadnunk a dolgot.

Készítette: Barry Carter