Így lesz kevésbé szórakoztató a póker - kioktatás

Barry Carter új sorozata azokat a viselkedésmintákat veszi sorra, amelyekkel mások és saját magunk számára is elronthatjuk a játékot.

fish és cápa pókerezik
Vannak cápák és vannak fishek, de a játék a lényeg

Létezik egy elterjedt szófordulat a pókerben, (don’t tap the tank), amely azt mondja: ha hibázik a rosszul játszó ellenfél, inkább ne is osszuk meg vele, hogy mi volt a hiba. Cinizmus is akad benne, és nem csak azért, mert szószerinti jelentésében arra utal, hogy ne kopogjunk az akvárium üvegén. Én például egyszerűen haszonalapon értelmeztem, és úgy véltem, hogy azért nem érdemes kioktatni a játékost, nehogy még tanuljon belőle. Így később többet nyerek ellene.

Az utóbbi időben azonban gondjaim támadtak ezzel a szófordulattal, és általánosabb értelemben is mindennel, ami a hobbijátékosok ellen irányul, azt is beleértve, hogy fishnek hívjuk őket. De nem kell feltétlenül elfelejtenünk ezt a mondatot, ha arra törekedünk, hogy a póker szórakoztatóbb legyen a hobbijátékos számára és többet keressen a profi pókeres. Csak át kell értékelni.

A legtöbb hobbijátékos tisztában van azzal, hogy vannak hivatásos grinderek, akik sokkal jobban pókereznek náluk, és azt is tudják, hogy a profik nyeresége tőlük származik. A játék csak onnantól válik számukra élvezhetetlenné, ha ezt az orruk alá dörgölik.

Game selection...ésszel

Kevin Hart és Dan Bilzerian
Élőben sokat számít a többiek szórakoztatása

Ha leülök egy pókerasztalokhoz, nem lep meg ha mondjuk kinéznek onnan, miközben a legjobbaknak a stackemre nézve elindul a nyálelválasztása. Ez eddig rendben is lenne, de nem szeretném, ha felhívnák mondjuk a figyelmemet arra, hogy mi mindent kell megtenniük azért, hogy hozzám hasonló játékosok ellen játszhassanak.

Jó példa erre az a regulár, aki azonnal beül, amint megnyit egy kezdő egy asztalt, megmutatva ezzel a módszerét, amiben szoftver is segítheti (az ültető scripteket szerencsére a legtöbb terem már betiltotta). Szintén jó példa, amikor hirtelen kiül, mert kilépett a gyenge játékos, vagy mert felduplázott (ratholing). Az ilyen viselkedés üzenete egyértelmű: ez nem játék, ez munka.

A hivatásos játékosok egyik meta game-je maga a game selection, amitől minél nagyobb hozzáértésbeli edge-ket remélnek. Szerintem ez egy kiemelten fontos tényező egy profi számára, és sok (egyébként tehetséges) játékos sajnos a mai napig nem elég jó benne. Ugyanakkor, ugyanennek a meta game-nek az is az egyik kimondatlan célja, hogy mindig szívesen látott vendégek legyünk a legnyereségesebb partikban, ez pedig azt jelenti, hogy szórakoztató játékkörnyezetet kell teremtenünk. Nagyon kevés ember nevezné Jean-Robert Bellande-t a világ legjobb játékosának, mégis képes arra, hogy újra és újra a legjobb partikban játsszon, mert tisztában van azzal, hogy mit kell ezért tennie.

Tartsuk észben, hogy játékot játszunk

John Hesp pókerezik
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a póker szórakozás

Nekem is meg vannak persze a magam bűnei. Másoltam már be egy rossz játékos SharkScope statjait a chatboxba. Lehet hogy akkor rövid időra jobban éreztem magam, de valójában semmi mást nem csináltam, csak elidegenítettem néhány kezdőt, megmutatva nekik, hogy létezik profik a világa, és ők nem ott laknak.

Félreértés ne essék, a hobbijátékosok nem buták. Tudják, hogy pénzt keresni ülünk be az asztalhoz, de nem szabad lerombolni számukra a kikapcsolódás és a közös játék élményét. Miért éreztetnénk velük olyat, hogy ők csak trófeák, és ha elfogy a pénzük, már léptünk is?

A game selection az egyik legfontosabb tanulható képesség, dolgozz rajta keményen, de egy pillanatra se felejtsd el, hogy sokaknak a póker kikapcsolódás, és ennek így is kell maradnia.

Ültél már olyan asztalnál, ahol valaki nem bírt magával, és elvette a hobbijátékosok kedvét?

Oszd meg te is

Hozzászólások (2)

legújabb először
  • IKnowUrHand

    #1

    A cikk három szóban: ne légy bunkó:D
  • Megalodon1988

    #2

    barry cartert kellene gyakrabban kioktatgatni hogy miylen szar cikkeket ír, és akkor talán neki is elmenne a kedve