Jeremy Ausmus interjú: "mindig is eléggé kiegyensúlyozott voltam"

Ma a WSOPE karkötős bajnokában, a tavalyi WSOP főverseny novemberi döntősével, Jeremy Ausmusszal beszélgetünk arról, hogy mit jelent számára a kiegyensúlyozott életvitel pókerjátékosként.

"Jó érzés kivívni a többiek tiszteletét"

//d3ltpfxjzvda6e.cloudfront.net/2013/11/14/jeremy-ausmus-wins-wsope-plobracelet.jpgPokerStrategy.com: Gratulálunk a WSOPE-n nyert karkötődhöz. Az elmúlt két évben sokszor voltál már nagyon közel a sikerhez, úgyhogy igazi felüdülés lehetett végre megnyerni a versenyt. Igazam van?

Jeremy Ausmus: Aha, és nem is igazán a pénzről szólt, hiszen ez egy kisebb verseny volt. Nálunk a sikereket valamiért karkötőkben mérik. Nem tudom, hogy ez jó-e így egyáltalán, de az emberek nagyra értékelik a karkötőket, és mivel az utóbbi időszakban tényleg sokszor jártam már közel a sikerhez, egyértelműen nagyszerű élmény volt behúzni.

PokerStrategy.com: Mit mondanál most karkötős bajnokként, mi a legjobb az egészben? Inkább a karkötő presztízse, vagy a pénz és a dologból kihozható marketing potenciál?

Jeremy Ausmus: Nagyon sokat számít a karkötő presztízse. Jó érzés jó játékkal és jó eredményekkel kivívni a közönség elismerését. Éveken át keményen dolgoztam azért, hogy idáig jussak, és ezt az eredményt is a befektetett munkám közvetlen eredményeként kezelem. Eddig is körbevett már egyfajta elismerés, de ez még inkább megerősítette.

PokerStrategy.com: Egyetértesz-e azzal a kijelentéssel, amelyet több profi pókeres is már hangoztatott, hogy vállalnának akár egy hosszabb bukószériát is, ha az egy karkötő megnyerésével végződik?!

Jeremy Ausmus: Én ezt talán egy kisebb sikerként tudnám elkönyvelni. Hosszútávon pénzt veszíteni nem lehet karriercél. Ha 10 éven keresztül nyered a karkötőket, de közben több millió dollárt veszítesz, akkor egyértelmű, hogy nem mennek jól a dolgaid. Esetleg úgy tudom elképzelni, hogy az első megnyerése kárpótolna valahol, de a következő karkötők már egyre kevésbé lennének izgalmasak.

"Senki sem tudja igazán, hogy mennyi a ROI-ja élő versenyeken"

//d3ltpfxjzvda6e.cloudfront.net/2013/11/14/jeremy-ausmus.jpgPokerStrategy.com: A 2012-as WSOP-n kilencszer végeztél pénzben a novemberi döntővel együtt. Idén tízszer sikerült az ITM, és nyertél egy WSOPE karkötőt. Mennyire fontos játékodban az ilyen szériák lendülete?

Jeremy Ausmus: Nem hiszem, hogy a sorozat vége felé másképp játszottam volna, mint a legelején - egyszerűen napi szinten jól tudtam játszani. Ha sokat veszítek, az nincs hatással a játékomra, de az sem, ha sokat nyerek.

Önbizalmat persze ad; a novemberi döntő előtt nyolcszor értem pénzbe a WSOP-n, ami nagy dolog volt. Akkor is önbizalmat ad, ha nem keresel rengeteg pénzt vele a sorozatban, csak tudod, hogy coinflipek választanak el a döntő asztalhoz, vagy egy bajnoki címtől.

Idén ugyanez volt a helyzet Párizsban is, amikor néhány hónap szünetet is tartottam előtte. Los Angeles-i versenyekre utaztam, és sok multi-entry tornán játszottam, de semmit sem nyertem, szóval Párizst egy hosszú, szárazabb szakasz előzte meg. Itt azért tényleg veszítettem valamennyit a lendületemből. 

PokerStrategy.com: Közel egy évtizeden keresztül profiként főleg cashgame-et játszottál. Mi vett rá arra, hogy élő versenyeken kezdj el indulni?

Jeremy Ausmus: A fekete péntek előtt több versenyt játszottam, és jó eredményeim voltak, szóval úgy éreztem, jó vagyok ebben. Elsősorban cashgame játékos voltam, de szerdánként és vasárnapokon MTT-ken is indultam, inkább szórakozásból. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy versenyekkel is kereshetek annyit, mint a cashgame-mel. Ezért nem utazgattam ide-oda az élő versenyek között - sajnáltam rá a cashgame-ben elérhető óránkénti profitomat.

A fekete péntek után élőben folytattam a casht, amikor pedig elérhető távolságba került egy sorozat, az általában megtörte a monotonitást, aminek annyira örültem, hogy rögtön játszottam kb. 30 versenyt. Egy évvel korábban nagyon jó helyezést értem el Los Angeles-ben, harmadik lettem és 190 000$-t kerestem; akkor ötlött fel bennem, hogy akár több pénzt is kereshetnék versenyekkel. Nem volt egyértelmű a helyzet, senki sem tudja, hogy valójában milyen ROI-val játszik élő versenyeken, mivel kicsi a mintamennyiség. Megpróbálok fenntartani egy okosabb mixet mindkettőből, de újabban az időm 70%-át versenyeken töltöm. Négy évvel ezelőtt ez még 10% lehetett; megéreztem a sikert, és azóta egyre jobban keresem a lehetőséget. 

"Az önbizalommal teli és a rossz játékot csak egy vékony vonal választja el egymástól"

//d3ltpfxjzvda6e.cloudfront.net/2013/11/14/512x.jpegPokerStrategy.com: Sok novemberi döntős lesz sikeres pókeres a döntő asztal után. Téged is jobb játékossá tett az ott szerzett tapasztalat?

Jeremy Ausmus: Őszintén szólva, szerintem nem. Szerintem legtöbbször csak annyi történt, hogy ezek a játékosok élvezték a versenyt, örültek a pénznek, és elkezdtek versenyeken indulni. Sokan mondják azt, hogy ha megnyersz egy versenyt és jól játszottál, már az önbizalom miatt is jobban játszol a következőn. Egyébként nem hiszem, hogy ez nálam is helytálló lenne, de sokak számára ez tényleg működik.

Nagyon vékony vonal választja el egymástól azokat az állapotokat, amikor az ember önbizalomtól vezérelve nagyon jól, vagy nagyon rosszul játszik. Én úgy vélem, hogy ezt a megnyert pénz váltja ki az emberekből. Ez versenypóker, kell egy jó adag szerencse, néhány játékos pedig anélkül is sokat nyer, hogy a játéka nagyszerű lenne.

PokerStrategy.com: Egy év telt már el a döntő asztal óta. Ha most visszatekintesz, érzed-e úgy, hogy felesleges volt a szünet? Nem szereted volna rögtön folytatni a játékod?

Jeremy Ausmus: Vannak érvek és ellenérvek. Jó móka, csomó interjút adsz és mindenféle szórakoztató dolgokat csinálhatsz, és sokan megismerik a nevedet. Nem hiszem, hogy a lendülettel jobban jártam volta: az emberek sokat beszélnek erről, és tényleg van benne valami, de én mégis abban hiszek, hogy egymástól független döntések követik egymást. Ezzel a véleményemmel talán a kisebbséghez tartoztam.

Voltak olyan játékosok a döntő asztalnál, akik többet fejlődhettek volna, mint én. Akkor éppen a gyermekem születésére vártam, korán is érkezett, ezért a szünet alatt a lehető legkevesebbet pókereztem. Nem éreztem magam berozsdásodva, de tényleg alig játszottam. Négy hétig semmi, aztán négy hétig újra nem játszottam. Néhányan, például Russell Thomas is keményen edzett nyolc másik profival, Jesse pedig Vanessa Selbsttel (persze ők amúgy is nagyszerű játékosok voltak).

Ha csak a kifizetésekre gondolok, talán jobb lett volna rögtön másnap továbbjátszani, de sok bevételhez juthatsz a szponzori szerződésekkel is, szóval az érmének két oldala van. 

"Utazgatás közben nehéz fenntartani egy kiegyensúlyozott életvitelt"

//d3ltpfxjzvda6e.cloudfront.net/2013/11/14/carousel-ausmus.jpgPokerStrategy.com: Sok profival ellentétben te nagyon kiegyensúlyozott életet élsz, és rengeteg időt töltesz a családoddal. Mindig is így csináltad, vagy kemény erőfeszítések árán tanultad meg? 

Jeremy Ausmus: Mindig is nagyon kiegyensúlyozott voltam, ezen nem kellett külön dolgoznom. Amikor először Las Vegasba költöztem, még éjszakákat játszottam végig, mert úgy gondoltam, hogy a játékok ilyenkor jobbak, de sohasem veszítettem el az irányítást. Most azonban, hogy gyermekeim vannak, érdemes volt belevenni valami rendszert és struktúrát.

Rövidtávon kellemes érzés lehet a strukturálatlanság, de könnyű megtapasztalni a tervezés előnyeit akkor, ha célokat kell teljesítened, akár anélkül is, hogy lenne családod. Időben kelni, kondizni - jobban fogod magad érezni. Ha pedig nem, akkor mentálisan nem vagy topon, és ez az életviteledre is kihatással lesz .

PokerStrategy.com: Nehéz-e megtartani ezt az egyensúlyt úgy, hogy már a különböző élő versenyek között utazgatsz?

Jeremy Ausmus: Ez az egyik legnagyobb kihívás. Amikor még nem voltak gyerekek, a feleségem el tudott kísérni. Ha nem lennének a gyerekek, többet utazgatnánk együtt. Most éppen olyan korban vannak, hogy nem jöhetnének velünk, nem lenne értelme. Talán majd ha idősebbek lesznek, most egy és három évesek.

Szóval otthon kell hagynom őket, a gyerekeimet és a feleségemet is, aminek senki sem örül, engem is beleértve. Nem nevezném magamat teljes munkaidőben játszó profinak. Megnézem az éves versenynaptárt, és megpróbálom a lehető legjobban befektetni a pénzemet; oda megyek, ahol a legtöbbet tudnék keresni, tehát minden évben bevállalok néhány versenyt Vegason kívül is. 

PokerStrategy.com: Jeremy, köszönjük az interjút. Maradj továbbra is egy igazi jó példa a kiegyensúlyozott életvitelre törekvő profik számára. 

Még több interjú a legnagyobb pókerarcokkal



Készítette: Barry Carter

Barry Carter írásai magyarul
l Kövesd Barry Cartert twitteren



Hozzászólások (1)

  • wilmots83

    #1

    Nagyszerű interjú, köszönjük!