Stratégiával a hosszú távú sikerért az online pókerben - regisztrálj most ingyenesen!

A legjobb stratégiák A helyes stratégiával gyerekjáték a póker. Szerzőink lépésről lépésre bemutatják, hogyan lehetsz te is sikeres.

A legokosabb elmék Tanulj meg pókerezni a legsikeresebb nemzetközi
profi játékosoktól az élő
edzéseken és a fórumban.

Ingyenes pókertőke A PokerStrategy.com teljesen ingyenes. Ráadásul még ingyenes pókertőke is vár rád.

Már PokerStrategy.com felhasználó vagy? Jelentkezz be itt!

StratégiaPszichológia

A pechsorozat - pszichológiai eszmefuttatás

Spontán viszony a pechsorozathoz

A pechsorozat alatt sokan tűnődnek azon, hogy vajon mi a rossz a játékukban. Néhányan leveleznek is róla a fórumban. Többek között két fajtája van a beírásoknak:

  • 1. „Mindent jól csinálok, csak ezektől az ostoba amerikai halaktól egyik csúfos vereséget szenvedem el a másik után."
  • 2. „Segítség, végem van, meghalok, meg fogok halni, majdnem meghaltam, meghaltam és tönkrementem, ennyi volt, a legrosszabb játékos vagyok" - szóval ilyesmik.

Valójában azoknak a legnehezebb segíteni, akik azt gondolják: „Én vagyok a legjobb, csak most egy kicsit kinyafogom itt magam". Nekik elég fárasztó tippet adni, mert gyakran azt hallja az ember: „Óh, éppen most jöttem megint pluszba 5000 kéz után, úgyhogy minden rendben van!". Továbbá azt gondolom, hogy a puszta bátorítás azzal, hogy ennyi és ennyi kéz még nem mond semmit, meg „Fel a fejjel", „minden jó lesz", - nos ez önmagában nem segít. Kiváltképp a lényeget nem mutatja meg ennek a játékostípusnak, vagyis az utat az előrelépéshez.

A második játékostípus annyira bizonytalan, hogy már egyáltalán nem tudja, mit tegyen.
A kétségbeesés szinte rá van írva. Nincs kiút, nincs olyan tipp, ami valódi segítség lenne számára. Ő ugyancsak nehéz helyzetben van. Hiányzik neki egyfajta rálátás az egészre.

Próbáljunk meg most felülemelkedni ezeken, és koncentráljunk arra, hogy mi is történik (történhet) a pechsorozatnál:

A pechsorozat tanulási csapdája

A pechsorozat az embert pszichológiailag igazán nehéz helyzetbe sodorja. Sok tekintetben elbizonytalanodunk. Hiányzik az önbizalmunk ahhoz, hogy a saját tudást ebben a helyzetben érvényre juttassuk. Hiányzik a játék öröme és a pozitív visszacsatolás is.

Ha játszom és veszítek, nagyon tapasztaltnak és képzettnek kell lennem ahhoz, hogy a játékomról megítélhessem, valójában jól játszottam-e vagy sem.
"Az eredmény negatív, így a játék nyilván rossz volt", - ez a gondolat akaratlanul is beugrik, és gondolatilag is rögzül (ha úgy tetszik, tudat alatt).

De mi is történik ilyenkor?

A negatív gondolatok és képzettársítások hatással vannak az elkövetkező szituációkra. Hasonló szituációkban ilyenkor újra és újra éppen ezen gondolatokat idézzük emlékezetünkbe. Ezekből a gondolatokból lesznek a felismerések (kogníciók), és hosszú távon ez hibákhoz vezet. Az ember megváltoztatja a játékát, hogy „ellenkormányozzon". Nagyon is érthető ez a folyamat: csinálsz valamit, és kapsz egyet a fejedre. Aztán megint ugyanolyan szituációba kerülsz, és... nem akarsz kapni még egyet a fejedre.

Például: már nem emelsz a kézzel, hogy az ellenfeleknek megdrágítsd a húzó lapját, mert azt gondolod: úgysem szállnának ki az emelésemre, és amúgy is eltalálják a kezüket a turn-ön vagy a riveren, így most legalább megspórolom ezt a tétet.

A tanulási effektus ebben az esetben a negatív játéktapasztalatból fakad. Jelen esetben viszont szemben áll az elméleti tudással. Mi több, a rossz tapasztalat felülkerekedik. Jobban hagyatkozunk rá, mint a „szimpla" elméleti tudásra. Feltevéseket készítünk vereségeinkről, és ezek olykor ésszerűtlen feltevések a saját játékunkról, a valószínűségi tényezőről, az ellenfelekről stb.

Mondok néhány példát:

  • „Mindig, ha zseb ászom van, ellenfeleim a riveren két párt, szetet, sort vagy flösst találnak!"
  • „Zseb dámákat már egyáltalán nem játszom, a flopon úgyis jön király vagy ász."
  • „A halak rendszerint eltalálják a két-jós húzójukat, az én flösshúzóm meg sose jön be."
  • „Túl gyengén játszom."
  • „A WTS-em túl magas, magyarán túl sokszor játszom bemutatásig."

Az utolsó két példa tényleg zavaró, ugyanis nagyon is elfogadható feltevésnek tűnik.
Valószínűleg a játékos berakta a statisztikáját a fórumba, és egy tapasztaltabb játékos megírta neki, hogy a WTS bizony túl magas, az AF (aggression factor) meg túl alacsony.
Ez igaz lehet, de a pechsorozat közepén mit sem segít. A játékos viszont ebbe a szalmaszálba kapaszkodik, mert a szituáció olyan bonyolultnak és megrekedtnek tűnik.
A „rossz" értékek negatív kogníciók formájában rögzülnek, és befolyásolják a játékost, így romlik a teljesítőképessége. Blokkolják a játékot, vagyis az ember lejtőre kerül.

Egy racionális eszmefuttatás

Vegyük a pechsorozat racionális meghatározását: A pechsorozat események/feltételek olyan véletlen halmaza, ami az elfogadott várt érték eltérését okozza úgy, hogy határozatlan időtartamon túl negatív eredményeket kapunk. A meghatározás gyenge pontja a várt érték, merthogy ez ismeretlen. Ha ehhez a mechanizmushoz még a hibákat is hozzávesszük, akkor azok pótlólag növelik a szóródást, ill. olyan ismeretlen tényezőként vannak jelen, amelyek a várt értéket tovább csökkentik. A pechsorozatot nem lehet megakadályozni. A tényezőket, amelyek alapján létrejön, nem befolyásolhatjuk, azonban az minket igenis befolyásol. Fokozottan lépnek fel rossz tanulási effektusok, ahogy azt fent említettük, és pótlólagosan csökkentik a várt értéket. Ezen a ponton ideje nekigyürkőzni a munkának.

Mit tehetek?

A pechsorozat alatt komoly pszichológiai terhelés alatt vagyunk. Játékmódunk megváltozik, ahogy a tanulási módunk is. Bizonyos mértékben a szenvedésünk arra ösztönöz bennünket, hogy változtassunk valamin. Ellenkormányozni akarunk. Ha ebben a szituációban vakon belevetjük magunkat a munkába és a tanulásba, két problémával találkozunk. Egyrészt nincs meg az optimális teljesítőképességünk, másrészt a következő szerencsesorozatnál gyengül a motivációnk, hogy javítsunk a játékunkon. Emiatt ezzel az esettel külön kell foglalkoznunk.

A háromfázis-modell a pechsorozatban

A pechsorozat kezelését három fázisra oszthatjuk.
Valamennyi fázis kezelésére vonatkozó tippünk természetesen egymástól függetlenül is alkalmazható, és jól használható a pechsorozaton kívül is. A fázisokra történő felosztás mindazonáltal segít a pechsorozat leküzdésekor, mert egyfajta struktúrát ad, ha az az érzésünk támadna, hogy elveszítjük a lábunk alól a talajt.

A visszaesés első fázisában ajánlatos arra összpontosítani, hogy azokat a gondolatokat és viselkedésmódokat elkerüljük, amelyek a saját pszichikai állapotunkat terhelik. Az olyan kérdések minthogy: „Miről ismerhetem fel, hogy rossz játékos vagyok?" önmagában figyelmeztető jelek. Az itt kifejezésre jutó depresszív gondolatot félbe kell szakítani, mielőtt még tovább erősödik.

Néhány jó tanács mindehhez:

  • Visszaesés alatt soha ne fejezd be a játékot azzal a gondolattal: „Inkább abbahagyom, így nem lesz még rosszabb." A legjobb, ha az időben betervezett játékot még végigjátszod, és egyszerűen akkor hagyod abba, amikor ez az idő lejárt. Ha nagyon jól megy, akkor természetesen tovább játszol.
  • Azonnal szakíts meg bármilyen negatív gondolatot, ami játékodra vagy önmagadra irányul. Alkalmazd az „aktív gondolatstop" technikát. Ez a pszichoterápia technikája, amikor az elhatalmasodó, negatív gondolatoknál saját magunknak kiadjuk a „Stop" utasítást,és így a gondolatmenetet megszakítjuk. Fontos, hogy időben vedd észre ezt, mint ésszerűtlen és nem produktív gondolatot. (Érvényes ez például a dühkitörésekre csúfos vereségeknél. Egyszerűen szakítsd meg a dühödt gondolatot, mert az kifejezetten árt neked.)
  • Ha nem sikerül a negatív gondolatokon túllépni, akkor pedig hagyd abba a játékot.
  • Ha feszült, ideges vagy lehangolt vagy, ugyancsak szakítsd meg a játékot.
  • Semmiképpen ne keress önigazolást néhány kéz megnyerésével.
  • Ne hasonlítsd magadat össze más játékosok sikereivel, akik pld. egy limitet gyorsabban elértek.
  • Ne ülj be az asztalhoz rövid távú célok elérésének szándékával (például a bónuszt minden áron kijátszani vagy gyorsabban limitet váltani). Ha rosszabbul megy, alaposan mérlegelned kell, hogy ilyen feltételekkel még van-e +EV (várt érték), hogy a bónuszt csakugyan kijátszhasd.
  • Tartsd magad következetesen a bankrollmenedzsment szabályaihoz!
  • Játssz szigorúan a legjobb tudásod szerint, a lehető legjobb feltételekkel, és ne változtasd meg a játékmódodat!

Ha tovább tart a pechsorozat, akkor kerülsz a második fázisba. Itt kizárólag arról van szó, hogy pszichikailag jól kell érezned magad! Felejts el ebben a fázisban mindent, a bankrollod szintjét, az eddigi mínuszt, a hibáidat...

Tarts pókerszünetet!

Egy kis szünet biztosan a leghatásosabb megoldás, mert megszakítja a hibás tanulási effektusokat, és a negatív gondolati sémák megszilárdulását. A helyzeteddel tisztában kell lenned, és tehermentesítened kell magad. A felgyülemlett feszültséget, a stresszt fel kell oldani. Ilyenkor menj ki, és sportolj valamit, fuss egyet, pattanj kerékpárra, iktass be egy kisebb túrát - ilyesmi.

Kapcsold ki a PokerTrackert, és ne nézd meg a statisztikáidat! Szedd össze magad!

A Pokerstrategy fórumában olvashatod, hogy ez másokkal éppúgy előfordul, mint veled.
Ne foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul, ebben a fázisban ez teljesen lényegtelen!
A hibák ugyanis a pechsorozat után és a szerencsesorozat alatt is jelen vannak, csak akkor nincsenek olyan komoly következményei.

Most ebben a fázisban egyszerűen arról van szó, hogy várj, és hagyd abba a pókert egészen addig, amíg újra jól érzed magad. Éppen ezért a saját gyengeségeiddel és a hibákkal való foglalkozás ebben a fázisban egyáltalán nem ajánlott. A konkrét hibaelemzést, a tanulást és a tréninget el kell halasztanod addig, amíg ténylegesen ismét képes vagy dolgozni a játékodon.

És ezzel áttérünk a harmadik fázisra. Ebben a fázisban már ismét a pókerrel foglalkozol. Tisztázd magadban, hogy mennyit vagy hajlandó a jövőben a pókerbe fektetni. A póker megtanulása jó elvonatkoztató képességet követel, játékstratégiailag hosszútávon hatékony összefüggések elsajátítását. Tudatosítsd magadban, hogy a póker megtanulása munka. Ha jó játékos akarsz lenni, akkor ennek elfogadásával már helyes úton vagy.

Tűzz ki célokat, és készíts tanulási tervet, hogy hogyan érheted el őket! Alaposan meg kell fontolnod, hogy hogyan tanulod meg a pókert. Ha felszabadultnak érzed magad és képesnek a gondolkodásra, újra nekiláthatsz a munkának.

Egy fontos figyelmeztetés, ha megint játszol: Soha ne ülj úgy az asztalhoz, hogy azt gondolod közben: „Nézzük csak, tart még a pechsorozatom?" vagy „Márpedig most az összes mínuszt vissza kell hoznom!". És azt se mondd, ha ismét csúfos vereséget szenvedsz: „A fenébe, már megint minden a régi." Vagyis térj vissza ismét az első fázisba. Ha mégoly idegesítő is, ezen bizony túl kell jutnod.

Sok sikert az asztaloknál!

 

Hozzászólások (6)

#1 NxAlex, 08.09.02 03:50

Spontán viszony a pechsorozathoz: „Segítség, végem van, meghalok, meg fogok halni, majdnem meghaltam, meghaltam és tönkrementem, ennyi volt, a legrosszabb játékos vagyok".<br /> :) Hát ez nagyon nagy, ezt muszály hallani a narrátortól, mert az adja át igazán a dolgot ahogy ő mondja.

#2 benedeklevi, 09.07.25 20:30

nagyon jo a narrator. es a cikk is. Sokkal jobb kedvem van, amiota olvasom ezeket a cikkeket.

#3 BigSlick78, 09.11.03 09:52

Szuper!<br /> Akár én is írhattam volna, itt le van írva minden érzés ami a Downswing-nél korábban bennem volt.<br /> És minden teendők azok, amiket annak idején és is saját magamnak törvényként megfoglamaztam. Hihetetlen!!!!

#4 tomitomi77, 10.07.18 16:29

nagyon jó a cikk!! Három versenyből estem az elején hand KK-val flop nélkül all-in ig mentünk vs kitudja már mi volt. De negyetszer is be válalnám :-)

#5 tomekk23, 11.01.31 22:03

az all-in-nek az a trükkje hogy tudd, kábé mi ellen vagy éppen all-in preflop. ha feszes az ellenfél, akkor lehet kevés lesz a KK. ha laza, akkor elég lehet egy 77 pár is, vagy egy Jx :) az se hátrány ha gyorsan számolsz fejben esélyeket.

#6 Laci24, 13.10.07 11:41

Nagyon hasznos cikk! Köszönöm!