Stratégiával a hosszú távú sikerért az online pókerben - regisztrálj most ingyenesen!

A legjobb stratégiák A helyes stratégiával gyerekjáték a póker. Szerzőink lépésről lépésre bemutatják, hogyan lehetsz te is sikeres.

A legokosabb elmék Tanulj meg pókerezni a legsikeresebb nemzetközi
profi játékosoktól az élő
edzéseken és a fórumban.

Ingyenes pókertőke A PokerStrategy.com teljesen ingyenes. Ráadásul még ingyenes pókertőke is vár rád.

Már PokerStrategy.com felhasználó vagy? Jelentkezz be itt!

StratégiaNo-Limit BSS

Legyőzni az NL50-et - Ellenfélspecifikus játék 2. rész

» CIKK

Legyőzni az NL50-et (5/6)
Ellenfélspecifikus játék 2. rész

Készítette: Hasenbraten

Az előző cikkben már megismerkedtél az ellenfélspecifikus játék, a kizsákmányolás és a kiegyensúlyozás alapjaival, valamint a polarizált skálák felhasználásával.

A második részben egy újabb, a félblöffökről és a megtévesztésről szóló résszel a felhasználás további koncepcióit ismerheted meg. Továbbá újabb kiinduló ötleteket is kapsz a különböző ellenféltípusok elleni játékhoz.

Itt az ellenfélspecifikus játék van a figyelem középpontjában. Célzottan rámutatunk a különböző játékostípusok hibáira és olyan koncepciókat javaslunk ezek kihasználására, amelyek túlmutatnak a "nit kiblöffölésénél" és amelyek az elmélet terén is szilárd alapokkal rendelkeznek.

Megtévesztés

A megtévesztés fogalma eddig teljesen szórványosan fordult elő, de még nem magyaráztuk el különösebben. Összefüggésben áll a kiegyensúlyozással, és ebben az összefüggésben szó szerint annyit jelent, hogy eltitkolás.

Arról van szó, hogy megakadályozd az ellenfeledet abban, hogy felismerhesse a kezedet és a játékmódodat. Ez gyakran ad indokot a folyató nyitásra, még ha rendszerint nem is elegendőt. Ha az ellenfél jól tudna kezet olvasni, akkor kiegyensúlyozás vagy megtévesztés hiányában nagyon jó döntéseket tudna hozni ellened. Ez viszont nagy előnyt adna neki veled szemben.

Arról van szó tehát, hogy amennyire csak lehet, megnehezítsük, vagy akár teljesen lehetetlenné tegyük a figyelmes, megfontolt ellenfél számára az ilyen jó döntések meghozatalát. Vizsgáljuk meg kicsit általánosabban a tényállást.

Neked és az ellenfelednek is van célja a leosztással kapcsolatban. Ez függ a saját kezedtől, másrészt pedig attól a kéztől illetve skálától is, amire az ellenfélnél számítasz.

Minél pontosabban meg tudod határozni az ellenfeled skáláját, annál kevésbé lesz összeegyeztethető az ő célja a tiéddel (a kivételes helyzetek aztán úgyis maguktól lezajlanak). Emiatt elengedhetetlen számodra, hogy manipuláld az ellenfél érzékelését a skáláddal kapcsolatban. Egyszerűen fogalmazva: egy adott ellenféllel szemben nem szabad minden húzót húzóként, és minden kész kezet kész kézként játszani.

Tiszta blöffök és félblöffök

Viszonylag egyszerűen közelítheted meg ezt a koncepciót a félblöffökön keresztül. A következő pontokat vegyük alapul:

  • Shorthanded játékot játszol.
  • Sok a  tapasztalatod.
  • Jó kézolvasó vagy.

Ugyanez érvényes az ellenfeledre is. Száraz asztalokon először is két lehetőséged van. Vagy csak azokkal a kezekkel játszol így, amelyeknek elegendő részesedésük van, vagy az erős kezeken kívül blöffökkel is ugyanígy játszol.

Arra a lehetőségre itt most nem térünk ki, hogy a skála polarizálódásának elkerülésére közepesen erős kezekkel is úgy játszol, mint a nagyon erős kezekkel. Ez egy tökéletes ellenfél számára azt jelenti, hogy ha erőt mutatsz, akkor vagy mindig tudja, hogy „all-in akar menni, de vajon milyen skálája lehet?", vagy fel kell mérnie, hogy "vagy all-in akar menni vagy blöfföl". Ehhez pontos információra van szüksége az adott helyzetről, vagy jó statisztikára a blöffölési gyakoriságodról.

Ha abból indul ki, hogy az ilyen helyzetekben általában blöffölsz, akkor ez gyorsan rossz reakciókhoz vezet. Az ellenfél könnyen feltételezheti azt, hogy gyakrabban blöffölsz, mint amennyiszer azt tényleg megteszed, vagy fordítva. Ha viszont soha nem blöffölsz, akkor könnyebb neki, mert már csak az értékskálád felbecsülésénél követhet el hibát.

A tiszta blöffök nagy problémája, hogy nagyon könnyen teljesítik a blöffrészesedés = 0 feltételt. Azzal a skálával szemben, amivel tovább játszol, a részesedése a potból rendszerint tényleg 0, ami miatt természetesen a blöffölő játékos drága hibákat követhet el, ha tévesen méri fel a helyzetet.

Más viszont a helyzet egy többé-kevésbé erős félblöff esetén. Ennek a 0 részesedés helyett esetleg 25%-45% részesedése van a potból. Ezekkel a kezekkel is szívesebben veszed, ha dob az ellenfél, ennek ellenére itt sokkal kisebb lehet a dobási gyakorisága, mint a tiszta blöff esetében, anélkül, hogy veszteséget termelnél.

A részesedés gyakran ráadásul olyan nagy, hogy már nincs is szükséged kiszállási részesedésre ahhoz, hogy all-in menj. Ennek ellenére ebben az esetben is szükség van a kiszállási részesedés maximalizálására ahhoz, hogy ne csak pozitív, hanem maximális EV-t érjünk el.

Az a fontos, hogy lehetőleg mi toljuk az utolsó pénzt a potba, ameddig van ezzel kiszállási részesedésünk. Például a check/raise-t követő all-int gyakran meg kell adnod egy jó húzóval, jóllehet ez nem esélyek alapján történő megadás. Ha az ellenfélre valamilyen más játékkal rá tudnád kényszeríteni a végső döntést, és azzal kiszállási részesedést hoznál létre, akkor azt kellene előnyben részesíteni.

1. példa

100BB Stacks

Preflop: Hero is SB with 8, 9
UTG raises 4BB, MP calls 4BB, Hero calls 3.5 BB

Flop előtt határozottan elképzelhető a hidegen megadás MP/UTG/BB pozícióban ülő rossz játékos esetén.

Flop: T, 7, 2

Ez kétségtelenül egy álom flop óriási részesedéssel. A kérdés természetesen az, hogy mi lesz itt vajon a legjobb játékmód?

Indulj ki abból, hogy az UTG pozícióban ülő játékos ebben a leosztásban nem hal. A lehetőségek arra, hogy pénzt kapjunk a potba, a szamárnyitás vagy a check/raise. A check/raise hátránya, hogy csak akkor működik, ha ténylegesen lesz nyitás.

Ez azonban nem feltétlenül történik meg, mert a flop nem optimális. Három résztvevős játékban, egy hallal a kézben az UTG pozícióban ülő játékos itt sok mindennel passzolhat. Másrészt a turnön az emelés nagyságától függően marad még 2/3 - 3/4 potméret.

Vannak olyan ellenfelek, akik a flopon csak azért adnának meg, hogy kivárják a turn lapot. Ha betalálsz, akkor dobnak (legalábbis a flössre). Ha nem találsz be, akkor megadnak. Sajnos ez az ellenkezője annak, amit el akartál érni. Ennek ellenére itt könnyen képviselhetsz valamilyen jó kész kezet - ami ugye a célod volt -, mivel sok játékos ugyanígy játszana a TT, 77, 22 vagy talán még a T7 kezekkel is.

Marad tehát a szamárnyitás. Gyakran tényleg ez a legjobb választás itt. Az az eset nyilvánvalóan jó neked, ha a flopon mindkét ellenfél dob. Ha a két ellenfél közül emel valamelyik, akkor viszonylag sok gazdátlan pénzzel, és esetleg ráadásul még kiszállási részesedéssel is rögtön a flopon középre tolhatod a pénzedet, és így elkerülheted a nehéz helyzeteket a turnön.

Megadás esetén pozíción kívül kell játszanod a turnön. Továbbá az UTG pozícióban ülő játékos a hal és a szamárnyitás közötti szendvics helyzete miatt gyakran olyan kezekkel is emel, amelyekkel heads-upban csupán megadna.

Emellett a turnön még eldöntheted, hogy agresszív vagy passzív játékot folytatsz a továbbiakban. Összességében itt a bet/3-bet játékmód könnyebben játszható lesz, mint a check/raise.

Mi köze van mindennek a megtévesztéshez? Elsőre semmi. Itt az a jó, hogy a húzóknak megfelelő, agresszív játékmód a kész kezekhez is alkalmazható. Ha a szörnyhúzókon kívül a szetekkel is ilyen módon játszol, akkor az ellenfelednek játékelméleti szempontból nagyon nehéz döntést kell hoznia.

Pontosan végig kell gondolnia, hogy vajon a húzóknak, illetve kész kezeknek milyen formái lehetnek nálad. Ugyanúgy jó becslés szükséges ahhoz, hogyan játszol vajon ebben a helyzetben. Fontos, hogy ne árulj el semmilyen információt a kezedről. Nézzünk meg még egy elméleti példát, hogy egy kicsit eltávolodjunk a félblöff gondolatától a flopon:

Ezen a flopon nagyjából 3 kézkategóriát tarthatsz:

  • Közepesen erős kezeket, mint amilyen a csúcs pár vagy közepes pár, esetleg JJ. Megverik a felső lapokat és húzókat, viszont az ellefél skálájának erős részével szemben hátul vannak.
  • Erős kezeket, mint amilyenek a szetek vagy esetleg a T7. Ezekkel mindenképpen all-in akarsz menni. Természetesen az ismét helyzet- és ellenfélfüggő, hogy pontosan hol húzódik a határ a közepesen erős és erős kész kezek között.
  • Végezetül még különböző erősségű húzókat, kombinált húzókat, vagy egyes flöss- vagy sorhúzókat.

Nagyjából ezek képviselik itt azokat a kezeket, amelyekkel tovább akarsz játszani. Sok ember itt standard játékmódként az erős kezekhez esetleg check/raise + betet, valamint a maradékkal check/call vagy check/fold játékmódot játszana. Ez természetesen kicsit sem megtévesztő, mert a skála teljesen kiegyensúlyozatlan, az ellenfél pedig könnyen tud ellene játszani.

Az egyik lehetőséget az ettől való eltérésre megadtuk az erős kész kezekkel, valamint a húzóid egy részével végrehajtott bet/3-bettel. Ezzel mindkettőt jól lehet játszani, viszont kellemetlen helyzetbe kerülsz:

Ha check/callt játszol a flopon, akkor soha nem adhatsz meg három nyitást, kivéve ha eltalálod valamelyik húzódat. El kell fogadnod, hogy itt blöffölni lehet ellened vagy herocallokat építesz be az erős kezek egy részével. Nagyjából így fest az itt bemutatott alternatíva. Anélkül, hogy erről további részletekbe bocsátkoznánk, vannak más lehetőségek is az ilyen játékmódok kiegyensúlyozására.

Nem feltétlenül három résztvevős potban, jóval inkább heads-upban kínálkozik fel annak a lehetősége, hogy egy ideig csak olyan egyszerű húzókkal játszol chek/raise-t, amelyekkel 3-bet esetén dobsz, az erős húzókkal, valamint a szetekkel pedig csak megadsz.

A turnön aztán a teljes skálával felkínálkozik a check/raise. Ez lenne az egyik lehetőség, amivel az ellenfél gyakori második tölteteire rákontrázol, és aztán esetleg az egyszerűbb egy pár kezeket vagy annál jobbakat a terítésig viheted, éppen a második töltetek lecsökkent gyakorisága miatt.

A mögötte rejlő elv egyszerű: a skálád egy részével ne úgy játssz, mint ahogyan az várható lenne. Mindig kerüld el, hogy az ellenfél precíz skálára tudjon tenni téged (tehát legyenek a skáládban mindig félblöffök és blöffök), és készülj fel a lehetséges herocallokra, ha a helyzet megköveteli.

Alapok a különböző játékos típusokkal szemben

A statisztikák alapján történő kategorizálástól itt szándékosan eltekintünk, sokkal fontosabb az, hogy ki és hogyan játszik, és milyen célokat követ. Ezeket az információkat kell osztályoznunk egy kategorizáláshoz, mint színtiszta játékstatisztika.

Gyenge-feszes TAG (Weak-tighter TAG - wTAG)

Az ilyen ellenfelet rossz TAG játékosnak is lehetne nevezni. Ha feszes-agresszív, az már egy jó kezdet, de van sok olyan játékos, aki általánosságban nagyon gyenge, vagy túl kiismerhető a játéka. Gyakran az utóbbi vezet - a döntéshozatal mélységeinek hiányában - a gyengeséghez.

Maga a wTAG gyakran még marginális nyerő játékos, mivel vannak ugye megfelelő halak is, de nem erős játékos. Pénzt a kicsi és a közepesen nagy potokban nyersz ellene. A wTAG gyakran anélkül játssza meg a lapjait, hogy különösebben ügyelne az ellenfél skálájára. Emiatt hajlamos az esetlen blöffölésekre, valamint ennek ellenkezőjeként ritkán képes kreatívan játszani, vagy nagyobb blöfföket végrehajtani.

Nagy potokban legtöbbször erős kezet is tart, ami miatt itt nem lesz vele szemben előnyöd. Összességében ez a játékostípus valószínűleg gyengébb, mint te. Viszonylag állandóan, és minden nagyobb kockázat nélkül képes vagy pénzt szerezni tőle. Nem annyira, mint egy hal ellen, de mégiscsak +EV-vel játszol ellene.

Ahogyan azt már említettük, bizonyos esetekben gyakran megpróbálhatsz mérsékelt kockázattal, kicsi és közepes potokat vásárolni. Ezzel a játékossal szemben a flop előtt nagy 3-bet gyakorisággal játszhatsz, mivel ritkán védekezik. Természetesen ügyelned kell arra, hogy a kezdeti skálája nehogy túl kicsi legyen (UTG emelés), különben védekezni fog könnyebb megadások vagy 4-betek illetve 4-bet blöffök formájában.

Ugyanakkor viszont gyakran adódnak helyzetek hidegen megadásra, mivel nem csak találattal, hanem gyakran találat nélkül is elviheted a potot, különösen pozícióban. Ilyenkor különösen ügyelned kell a préselésekre, mivel a wTAG erre is viszonylag hajlamos.

A flopon felkínálkoznak mind az emelések, mind pedig az úsztatások ahhoz, hogy a wTAG-ot kiszorítsd a kézből. A flopon végrehajtott emeléseknél arra sem kell nagyon ügyelned, hogy mit képviselsz, mert a wTAG ritkán ad meg végig csak azért, mert blöffnek látszik a kezed. A flopon végrehajtott megadásokra is gyakran dobással válaszol. A wTAG túl ritkán süt el 2. töltetet, és túl feszesen játszik mind a flopon, mind pedig a turnön.

Érzékeny a harmadik töltet blöffökre, mivel az erős kezeivel legtöbbször gyorsan játszik, különösen pozíción kívül, így a check/call, check/call játékmód után a flopon és a turnön ritkán van olyan keze, amivel látni akarja nyitást a riveren, vagyis ebből eredően ezeket gyakran dobja. (Még akkor is, ha esetleg herocallokat kellene végrehajtania).

Feszes TAG (TAG)

Ahogyan már a név is elárulja, ez a wTAG jó változata. Az ideális TAG játékosnál már nincsenek meg a wTAG előbb említett gyengeségei. A TAG alapvetően hasonlóan játszik, mint a wTAG, de tőle eltérően bármikor kész rá, hogy szükség esetén eltérjen a játéktervétől. Ahogyan azt már a név is elárulja, alapvetően feszes a hozzáállása, viszont ha fokozott agresszióval vagy blöff gyakorisággal kerül szembe, akkor megfelelő módon alkalmazkodni fog hozzá.

A laza 3-beteket megadásokkal, 4-betekkel és megváltoztatott nyitó emelő viselkedéssel fogja megválaszolni, az úsztatásokra és a támadásokra a flopon pedig visszablöffölésekkel és visszaúsztatásokkal, valamint lazább végig megadásokkal fog felelni, ha a szükség úgy hozza. Ez az ellenfél a félblöfföket is érti a turnön, és tud hozzá alkalmazkodni. Röviden fogalmazva a TAG nem fog mindenáron megpróbálni játszani ellened, amíg átlagon felüli játékosnak tart téged. Ha azonban az útjába kerülsz, nem lesz könnyű dolgod.

Ha két játékos ugyanazzal a stratégiával kerül egymással szembe, akkor általában ki kell térnie az egyiknek a másik elől, vagy az fog nyerni, aki tovább tökéletesítette a stratégiát. Megvan tehát a lehetőséged arra, hogy tovább játszol feszes-agresszív stílusban, vagy a kifinomult ösztöneidre hagyatkozol és még feszesebb játékkal (a helyzet elkerülése) vagy lazább játékkal (a dinamika megváltozatása) alkalmazkodsz a helyzethez.

Az utóbbi akkor működhet, ha elég jól játszol, különben drága dolog lehet. A jó TAG játékosok ellen aligha leszel képes pénzt nyerni mindaddig, míg el nem mozdulnak a wTAG irányba. A TAG nem szándékosan okoz neked problémát, de nem is kellemes asztaltárs.

Laza-agresszív (LAG)

Itt most ne tegyünk különbséget jó és rossz LAG játékos között, mert a rossz LAG gyakran egyszerűen csak olyan rossz TAG, aki több kezet játszik meg, vagy egészen egyszerűen mániákus. A LAG másként áll a játékhoz, mint a TAG. Jóval fokozottabban próbál meg az ellenfeleknél hibákat előidézni és provokálni, hogy aztán abból hasznot húzzon. Ez azt jelenti, hogy az ellenfeleit a megszokottnál nagyobb agresszióval állítja szembe.

Már a flop előtt vannak olyan alaptulajdonságok, amelyek kihasználása nyereséggel kecsegtet, ilyenek például a lopási szokások. Tételezz fel egy játékost nagyjából 27%-os nyitó emelő skálával a CO pozícióban. Ha 3-betet kap, akkor gyakran csak TT+, AK lapokkal, tehát 3,5%-kal játszik tovább. Tehát alapértelmezésként a nyitó emelései 87%-át dobja a 3-betre.

Ha egy játékos a 4BB méretű nyitó emelés után 12BB-t kockáztat egy 3-bettel és figyelmen kívül hagyod azokat az eseteket, ahol egy harmadik játékos is a kézben van, akkor ezekkel az emelésekkel közvetlen profitot termel, amelynek értéke EV = 0.87 * 5.5 - 0.13 * 12 = 3.225 BB

Ez nagyon magas EV a 12BB kockáztatásáért. Egy jó tag TAG pedig ezzel tisztában is van. Ő azonban a LAG játékossal ellentétben nem erőlteti ennek kihasználását. Miközben egy TAG egyszerűen annyira felfokozza a 3-betjei gyakoriságát, hogy a kezdeti nyitó emelő nincsen nyomás alatt ezáltal, és saját játékmódját teljes mértékben meg tudja őrizni, addig a LAG egyértelműen keményebben támadná a helyzetet és kikényszerítené az ellenfél reakcióját. Ezzel az eredeti +EV helyzetet fel is számolja.

A helyébe azonban egy kis szerencsével még nagyobb +EV helyzet lép. Általában ez a játékmód a LAG imázsát is befolyásolja. Ez visszavezethető a flop utáni viselkedésre is.

A TAG itt is inkább megpróbál pozitív várható értéket kihozni az adott helyzetből, míg a LAG ezt annyira erősen kihasználja, hogy ezzel az ellenfelet reakcióra kényszeríti. Ez gyakran rosszul végződik, mivel a játékosok kiszakadnak a tapasztalataik keretei közül, miközben a LAG tudatában van a szerepének, és ismerős területen mozog.

Miközben a jó TAG csak kellemetlen az asztalnál, a LAG valódi problémát jelent. Nem is lehet további fokozással szembeszállni ezzel a megnövekedett lazasággal és agresszióval. Főleg akkor nem, ha nem szoktunk hozzá. Valójában azt kell tenned, hogy gondosan tanulmányozod a LAG játékost, és olyan pontokat keresel a játékában, ahol összességében rosszul játszik.

Jó hír, hogy a LAG döntéseinek nagy száma miatt valójában mindig akad köztük néhány, ami nem jó. A gond ezzel természetesen az, hogy nagyon marginális helyzetekről van szó, amelyekbe mégis bele kell menned, hogy talpon maradj.

A legjobb, ha inkább mérsékelten passzív játékmóddal állsz ki ellene. Játssz kevésbé agrsszívan, és kevésbé figyelj a pot növelésére (hiszen ezt a LAG elintézi neked), inkább a legtöbbször arra korlátozd a játékod, hogy eljuss a terítésig. Az a kéztömeg, amivel a LAG játszik, végeredményben gondoskodik róla, hogy az átlag részesedése viszonylag csekély maradjon. Ha elég jól elviszed a kezeket a terítésig, akkor így kiindulási pontot találhatsz a játékhoz.

Összességében valószínűleg a LAG a legkellemetlenebb az itt tárgyalt résztvevők közül. Jó játékos, és emiatt ritkán nyersz ellene. Másrészt nagyon agresszív, és ha szeretnél valamit nyerni, akkor azért mindig meg kell küzdened. Itt szükséged van a kézolvasásra, a kreativitásodra, és a játékhoz való hozzáértésedre.

Mániákus

A mániákusok megjelenésükben hasonlítanak a LAG-okra. A nagy különbség azonban, hogy itt rossz játékosról van szó. Sok pénzt szerezhetsz tőlük, az előnyöd itt valószínűleg nagyobb, mint bármelyik másik ellenféllel szemben. Míg a LAG a nyomás gyakorlásával növeli az EV-jét, addig a mániákus sokszor megelégszik azzal, hogy csupán növeli a nyomást.

Ezt azon veheted észre a leginkább, hogy a mániákusok nem igazán alkalmazkodnak a különböző ellenfél típusokhoz. Válogatás nélkül mindig agresszívan játszanak, és olyan helyzetekben is megpróbálnak blöffölni, amelyekben egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés értelme van.

Míg a LAG játékosok ellen megnyerheted a potokat terítés nélkül is, addig a mániákusok ellen ez helytelen megközelítési módnak számít. Itt a pénzedet a terítésnél a mániákus túljátszott kész kezei vagy blöffjei által nyerheted meg. Ezzel a játékostípussal szemben a lassú játék és a herocallok alkalmazása a megfelelő választás.

Az is nagyon fontos, hogy megjegyezzük a mániákus bizonyos játékmódjait. Míg a jó játékosok itt gyakrabban változtatnak a játékukon, addig a mániákusok (mint tulajdonképpen az összes rosszabb játékos) gyakran a játéklépéseknek csak meglehetősen szűk repertoárjával rendelkeznek, és ezeket ráadásul gyakran csak egyetlen kéztípusnál használják.

Bizonyos húzókkal emelnek a flopon, másokkal pedig nem. A riveren néha 100%-ban nyitnak a passzolásra, még akkor is, ha a blöff esetleg kilátástalan. Mások egyszerűen vakon check/raise-t játszanak a flopon, és így tovább.

Gyakran találkozol olyan próbálkozásokkal, ahol fordított játékmódot alkalmaz. A mániákus a húzókkal és a gyenge kezekkel nagyon agresszívan játszik, ugyanakkor megpróbál nagyon sokszor lassan játszani. Ennek az oka többek között a saját játékmódjában rejlik. Valahol minden pókerjátékos abból indul ki, hogy a többi játékos hasonló logikát követ, mint ő maga. Következésképpen sokszor játszik lassan, ami ellene így egészen jól is működhet.

Ez is az egyik ellentét a LAG játékossal szemben, mert az tudja, ahhoz hogy megjátszhassa a blöffjeit, félblöffjeit, sok kész kézzel is agresszívan kell értékért játszania. Emiatt itt is egyszerűbb a játék a mániákus ellen, mint a LAG ellen.

Nem mindig okoz csak örömet a mániákus ellen játszani. Ha viszont megőrzöd az irányítást a saját játékod felett, akkor esetleg ez a helyzet lehet a legnyereségesebb.

Laza-passzív (LPA)

Gyakran megadóállomásnak is hívják. Egyértelműen vesztes játékos, nagyon egyszerű ellene a játék. A passzivitása miatt ritkán, vagy soha sem okoz neked problémát. Jól megszabhatod a pot nagyságát, és sok terítést is látsz olyan gyenge kezekkel, amelyektől egy másik játékos esetén már megváltál volna a leosztás folyamán. Az LPA játékosok normál esetben megjátsszák a lapjaikat. Ritkán játszanak agresszívan, és olyankor legtöbbször kész kezekről, vagy tiszta blöffökről van szó.

A húzókkal agresszív játék helyett inkább passzívan játszanak, hogy lássák, vajon betalálnak-e. Az LPA-k a mániákusokhoz hasonlóan sok pénzt veszítenek el a terítésnél, mert egyszerűen túl sokszor mennek terítésig. Ezzel szemben viszont nem képesek arra, hogy terítés nélkül megnyerjenek potokat. Folyamatosan pénzt veszítenek, és nagyon fogékonyak az értékért nyitásokra.

A megközelítési módjuk is nagyon statikus, ha valamit egyszer a fejükbe vettek, akkor gyakran meg is próbálják azt elérni. Ez gyakran csak a terítés, néha azonban egy-egy blöff is. Ritkán, vagy egyáltalán nem mennek bele az asztal lapjai, vagy egyéb más körülmények által megváltozott helyzetekbe.

Az LPA játékosokkal szemben úgy kell igazítanod a játékmódodat, hogy lehetővé váljon több közepesen erős kéz eltalálása, valamint kevésbé kell ügyelned a megtévesztésre és a blöffökre. A passzivitás miatt úgyis ritkán kapsz nagy potot, amihez nagyon erős kézre lenne szükséged, és összességében itt legtöbbször közepesen erős kezekkel és csúcs párral nyersz.

Nem szabad azonban abba a tévhitbe esned, hogy az LPA játékosok soha nem blöffölnek. Ez egyszerűen nem így van, mert mindenképpen blöffölnek, néha ráadásul következetesen, több tétkörön át is megteszik. Csak sajnos összességében túl ritkán ahhoz, hogy ezzel veszélyessé válnának.