Stratégiával a hosszú távú sikerért az online pókerben - regisztrálj most ingyenesen!

A legjobb stratégiák A helyes stratégiával gyerekjáték a póker. Szerzőink lépésről lépésre bemutatják, hogyan lehetsz te is sikeres.

A legokosabb elmék Tanulj meg pókerezni a legsikeresebb nemzetközi
profi játékosoktól az élő
edzéseken és a fórumban.

Ingyenes pókertőke A PokerStrategy.com teljesen ingyenes. Ráadásul még ingyenes pókertőke is vár rád.

Már PokerStrategy.com felhasználó vagy? Jelentkezz be itt!

StratégiaSpecials

Miért játszunk?

» ESSZÉ

Miért játszunk?


Evés, szex, játékok - számos ösztön uralja a hétköznapjainkat. Míg azonban az élelemszerzés és a szaporodás már régóta az emberi szükségletek tetején helyezkedik el, addig a játékra irányuló ösztön gyakran elítélést, megmosolyogtást kap.

A játék rengeteg tevékenységgel összekapcsolható. A munkánkat játékokkal tehetjük édesebbé, amivel (gyakran kevés sikerrel) megpróbálkoznak az iskolában is. Az anyagi kockázatot és a sporttevékenységeket is játékká emelhetjük. A gyerekeknek ráadásul még a táplálékfelvételt is sikerül úgy alakítani, hogy abból játék legyen.

Talán pont ez az univerzalitás teszi a játékot már évezredek óta az életünk fontos részévé. Egyes, a régészek által 5000 évesre becsült dobókockák arról tanúskodnak, hogy már a régmúltban is szükségünk volt a játék nyújtotta változatosságra és szórakozásra.

A régi egyiptomiak előszeretettel töltötték az idejüket bakugrással, labdadobással vagy úszóversenyekkel. A római költő Iuvenal az egyik szatírában arról beszél, hogy panem et circenses azaz kenyeret és cirkuszt (játékot) a népnek, hiszen ezzel lehet jó hangulatban tartani az embereket. A középkorban sok herceg és király megpróbálta betiltani a szerencsejátékokat, ami kevés sikerrel és számos kihágással járt.

Mind a mai napig része a gazdaságpszichológiának a Neumann János által a negyvenes években kifejlesztett játékelmélet, ami feltételezi, hogy a játékviselkedésünk mutatja a valós viselkedésünket is.

Leegyszerűsítve tételezzük fel, hogy egy cselekvésnek három olyan célja van, ami fontos lehet: a folyamat önmagában, a folyamatok közvetlen eredménye és a hosszú távú következmények.

Ezt a sport példáján keresztül tehetjük érthetőbbé. Általában azért sportolunk, hogy egészségesek, fittek legyünk és jobb teljesítőképességünk legyen, ez a következmény. A fitnessz stúdióban tett látogatásnak azonban a közvetlen eredménye a kimerültség és a stresszoldás. Maga az aktív munka az edzőgépen azonban ugyanúgy okozhat kellemes érzéseket és bosszúságot is.

A játéknál a célok háttérbe szorulnak: folyamatirányultak vagyunk, mert élvezzük a játékot és rendszerint eredményorientáltak is, mert nyerni akarunk.

De vajon mi izgat minket a játékban? A pszichológusok több támpontot is adnak nekünk, amelyekből kiindulva pontosabban is lehet írni ezt.

Először is az egyik fontos tulajdonsága a játéknak, hogy önként végezzük. Senki nem kényszerít minket arra, hogy játsszunk, senki nem jutalmaz meg minket azért, mert játszunk. Lepper et. al. (1972) egyik izgalmas kísérletéből kiderült, hogy a gyerekek még a kedvüket is elveszítik a játékban, ha előzőleg jutalmat ígérnek nekik azért, hogy játsszanak. Stefan Zweig a Sakknovella című írásában egyes játékok átnevezésének lehetőségét veti fel, itt mutat rá arra is, hogy a sakkot nem játszani kellene, hanem komolyan venni. Annyira, mint például a zongora vagy a hegedűórákat, hiszen ezeken a hangszereken is komoly dolgot kell véghezvinniük a használóknak és nem játszani velük.

A másik oldalon a játékok kihívást is jelentenek a játékos számára. Ha a kihívás túl nagy, és a játék túlságosan nehéz, akkor frusztráltak leszünk és feladjuk a játékot. Ha viszont túl csekély a kihívás és túl könnyű a játék, akkor keresünk magunknak egy másikat. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy a túl nehezet és a túl könnyűt a játékos képességeihez viszonyítjuk: néhány játékos szereti a nagy kihívást, amelynek leküzdéséhez órákra, napokra van szükség. Mások megelégednek egy egyszerűbb kihívással is; a nagymamám és a nagypapám nagyon jól szórakoztak a közös teniszjáték közben, míg a nagypapám és Roger Federer egy közös mérkőzést kévésbé találtak volna szórakoztatónak.

Két újabb pszichológiai dolog a kompetencia motiváció és az önhatékonyság. A kompetencia motiváció eredetileg az evolúciós pszichológiából származó fogalom, ami Robert White szerint összekapcsolja az életfontosságú ismereteket és a kedvet arra, hogy ezeket az ismereteket megtanuljuk.

Például minden fajnak sajátja a szaporodási viselkedés, de valószínűleg senki nem mond ellen, ha azt állítom, hogy a nagyszámú utód már régen nem elsődleges célja a nemi érintkezésnek. Egy olyan játékban, amiben örömünket leljük, törekszünk arra, hogy olyan ismereteket szerezzünk, amelyek jobbá tesznek minket benne.

Végezetül említésre méltó dolog az is, hogy a játék során összehasonlíthatatlanul nagyobb önhatékonyságot tapasztalunk meg, mint a való életben. A játék során önhatalmúlag cselekszünk, legtöbbször mások befolyásától mentesen (a realitásban, a való életben kölcsönös függőségek bonyolult rendszere irányít minket). Látjuk a játéklépéseink közvetlen hatását, amelyek rendszerint időbeli közelséget is mutatnak (a való életben előfordulhat, hogy több évig várunk valamire, például egy bírósági döntésre). Ezen kívül a kezdő feltételek, amelyek nagyrészt minden játékos számára ugyanazok, lehetővé teszik számunkra, hogy a saját hibáinkat jobban ítéljük meg, hogy kijavítsuk azokat és tanuljunk belőlük.
 

Hozzászólások (3)

#1 PeterPoker01, 09.10.27 03:41

Szerintem az egyik legjobb cikk.

#2 moreodds, 10.01.09 16:55

Nagyon jó cikk.

#3 vittorio89, 10.01.30 21:44

parádés:)